Az elmúlt időszakban több kézirat is megfordult nálam, és mindegyikkel kapcsolatban előjött valamilyen formában az objektív vélemény-szubjektív nézet ütköztetése.
Szerkesztőként nagyon fontos, hogy objetívek maradjunk a szöveggel kapcsolatban, és ne a saját szájízünkre akarjuk formálni az adott történetet, mert az nem vezet jó végeredményhez.
Bárminemű javaslat, amit írástechnikai irányelvekkel és szabályokkal meg tud magyarázni a szerkesztő, az objektív látásmódot erősíti. Itt sem szabad azonban túl mereven ragaszkodni mindenhez, ha attól nem működik, vagy skatulyába szorított lesz az adott történet.
Ha viszont olyan visszajelzéseket ad a szerkesztő, amiket csak a személyes tapasztalataival próbál megmagyarázni, azok nagy valószínűséggel már a szubjektív nézetet erősítik.
A szerkesztési folyamat során a szerző nem köteles minden javaslatot megfogadni, de a közös munka akkor lesz eredményes, ha a szerkesztő képes alátámasztani a tanácsait, és a szerző is átgondolja, hogy ezen útmutatások mentén hogyan tudná megvalósítani a kért módoításokat.
Összességében tehát szerkesztőként a kapott szöveget objektíven kezeljük, a szubjektív véleményünk pedig inkább olvasóként kapjon hangsúlyos szerepet.
