Amikor elújságolta, hogy jelentkezik a szerkesztői tanfolyamra, rögtön tudtam, hogy ezennel rálép a neki szentelt útra. Szerintem megállna a Föld forogni, ha ő nem a könyvek és a szövegek világában munkálkodna!

A harmadik könyvem megírása alatt volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen vele a szerkesztő-szerző kapcsolat. Rengeteg segítséget és tanácsot kaptam tőle, amiket azelőtt senki mástól. Az írás egy számomra addig ismeretlen világába vezetett be, ahol nemcsak a szövegvezetésről tanultam sokat, hanem magamról is. Mindig nagyon okosan mÁgiázta szebbé a szövegem, hogy közben nem vett el a hangomból, hanem érthetőbbé és dallamosabbá tette azt. Sosem volt célja megváltoztatni a stílusomat; jó vezetőként, mondhatni mentorként segített, hogyan javítsak a hibáimon, mindeközben pedig még több fénnyel világított rá az erősségeimre.

Ági nem csak tudja, hogy mit kell csinálni egy szöveggel, hanem érzi is, ami szerintem a tanult tudásnál jóval többet ér, mert ez a zsigereiből fakad. Nagy becsben tartja az író szellemi termékét, és úgy bánik vele, mint aranyműves a nyers gyémánttal: addig csiszolja, amíg nem ragyog teljes pompájában. De ehhez szükségszerű, hogy a szerző jó társa legyen ebben, mert csak így érhet be a kettejük közös munkája.

Fontos kihangsúlyoznom, hogy szerző és szerkesztő között elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és az aktív kapcsolattartás, mert ezek nélkül a közös munka csak görcsös erőlködés lesz, és könnyen szülhet félreértéseket, kisebb-nagyobb lelki sebeket.

Hálás vagyok Áginak, hogy mellettem lépdel, hogy motivál és segít, hogy jobbá váljak a tegnapi önmagamnál. Van egy hozzám intézett tanácsa, ami a legnagyobb hajtóerőm. Így szól: „Engedd, dolgozni a regényt, és csak akkor zabolázd meg, ha valahol nagyon elszalad.”

És türelmes, mert nem jön ki a sodràból a hetvenhatodik fárasztó visszakèrdezès után sem. Rendkívül olvasott, ami nagy előny egy-egy szerkesztés során, és mindig a legjobbat akarja kihozni egy-egy regényből.
Rengeteget köszönhetek neki és jó szívvel ajánlom mindenkinek!

A figyelme minden apró részletre kiterjed: a szöveg nyelvezetétől kezdve a logikai koherencia megőrzésén át egészen a stiláris egység megteremtéséig mindenre gondja van. Fontos számára a szöveg hangulatának és az író saját hangjának megőrzése, ugyanakkor értékes javaslatai által domborodik ki igazán a történet mondanivalója.

A magyar szerzők és a hazai könyvpiac alapos ismerete különösen nagy érték számomra, amely a közös munkánk során többször is megmutatkozott. Ági pontosan tudja, hogyan illeszkedik egy mű a kortárs irodalmi környezetbe, milyen elvárások és lehetőségek vannak jelen ezen a szűk és telített piacon, és hogy hogyan lehet egy történetet ezen a nehezített terepen is hitelesen és értékmegőrzően megalkotni úgy, hogy kitűnjön a tömegből.

Ami pedig igazán kiemeli őt a sok kiváló szakember közül, az az elfogulatlan hozzáállása. Minden kézirathoz és szerzőhöz nyitottan, tisztelettel és objektíven közelít, az írói hang és szándék tiszteletben tartása számára alapelv. Emellett rendkívüli sokoldalúsága lehetővé teszi, hogy különféle műfajokban és stílusokban is otthonosan mozogjon, így bátran rá lehet bízni bármilyen irodalmi vagy szakmai szöveget.

Őszintén ajánlom Ágit mindenkinek, aki nemcsak egy szerkesztőt keres, hanem egy valódi szakmai partnert – olyasvalakit, aki a könyv megszületésének minden fázisát szívvel-lélekkel, felkészülten és támogatóan kíséri végig.

De Ági megértette, mert ő nemcsak a szavakat látta a monitoron villogni, hanem érezte a mondatok mögött húzódó hegeket is, és az ő szemével láthatóvá váltak, javítva lettek a helyesírási hibák vagy a logikai bukfencek, miközben megőrizte a könyv igazi erejét: a szívet a történet mögött. Mert néha csak egy embernek kell hinnie benned, hogy valóra váljon az álmod. Ez a regény a legnagyobb bizonyíték rá. Egy jó író mit sem ér egy csodálatos szerkesztő nélkül. És én megkaptam a legnagyszerűbbet a világon.